(Folytatás innen)
ad 1. Valóban keletkezett jogszerű ígéret a pincesori házakkal szemközti (a múltban strand-bővítés céljára kijelölt) terület vevője számára, enélkül nem jött volna létre az üzlet.
Ez a falu legsikeresebb üzlete. Még a jövő tekintetében is. Ugyanis a nevezett terület az árvízszint alatti fekvésével, az ivóvízkutak közelségével rendkívül korlátozottan hasznosítható. Ennek ellenére piaci ár felett sikerült eladni. A sikeres kiajánlásról részleteket nem tudok, az adásvételi tárgyalásokat Varga Dénes bonyolította, kinek a neve feledésbe merült. A döntő momentum az volt, hogy sikerült megtalálni azt a befektetőt, aki tudott olyan vállalkozásban gondolkodni, ami ki fogja termelni a reális vételárat. Ennek a tényezőnek kellene teret adni a Sorg-villa értékesítésekor is. Nem pedig azt kürtölni a világnak, hogy az egy értéktelen épület.
Jelentősen növeli az üzlet értékét számunkra az, hogy az ingatlan tulajdonosa első pillanattól kezdve kijelentette, üzleti feltételek mellett hajlandó a falutól termálvizet vásárolni. Igaz, ehhez kérte azt a nyilatkozatot, hogy mi hajlandóak vagyunk neki termálvizet szolgáltatni.
ad 3. A strand valós termálvíz igénye nagyon bonyolult energetikai téma. Nem véletlenül képeznek az egyetemen külön energetikus szakmérnököket.
A termálvíz eladhatóságát alapvetően három tényező határozza meg.
A kút képessége, ami körülbelül kétszerese a jelenleg beleépített szivattyúénak.
A vízügyi hatóságtól kapott 140 ezer köbméter évenkénti kontingens, ami elvileg igényléssel bővíthető. Lehet hogy ebben korlátozó lesz számunkra az új Pap-szigeti kútra majdan kiadott engedély (az állam gazdálkodik a föld alatti vizekkel).
Az eladható mennyiségben meghatározó továbbá a strandunk üzemeltetéséhez szükséges (és elégséges!) termálvíz mennyisége.
Kezdetben volt, a sötét múltban, hogy a medencék tisztasága érdekében a kisebb medencék vizét egy-két naponta le kellett cserélni, a nagy úszómedencéét 10-14 naponta. Napközben pedig a medence térfogatának harmadát kitevő friss vízzel kellett öblíteni. Innen lett kiszámolva a fürdési idény termálvíz igénye 150 ezer köbméterre. Mondá az Úr! Nincs ez így jól. Elpocsékoljátok a sok finom vizet, ahelyett, hogy megtisztítanátok! És lőn villamosság! A vízforgatók korszaka, amikor víz helyett villamos árammal tisztítjuk a medencék vizét. (No nem itthonival, mert a büdös CO2 maradjon a Ruhr vidéken, meg az USA-ban.) Így már évente kell egyszer-kétszer vizet cserélni, és naponta csak egyhuszad medence térfogat frissvizet kell adagolni. Sajnos a vízmegtakarítás nem ilyen csodálatos annak, aki nem árammal akarja melegen tartani a medencéket, ugyanis a hőntartáshoz további termálvízre van szükség. Mindenesetre Leányfalu úgy állt be az új helyzetre, hogy az egész évi üzemeltetést tudja adminisztrálni a 150 em3-hez. (Megjegyzendő, hogy a kicsiny gyógymedencében ma is töltő ürítő rendszerben naponta cserélik a vizet, mert a gyógyhatást tönkretenné a szűrés.)
Nagyon bonyolult dolog a vízigényt számítani, mert a víz- és hőveszteséget elsősorban a vízfelületek párolgása határozza meg. Ezt pedig a vízfelülettel érintkező levegő hőmérséklete, páratartalma, de leginkább szélerőssége. Jól jellemzi ezt az állítást a következő tény. A sátorponyvával fedett óriási úszómedence termálvíz fogyasztása télen fele akkora, mint a két másik, együttesen is sokkal kisebb szabadban hagyott medencéé. Pedig a vékony ponyva alatti levegő melegen tartását is az ide számolt termálvíz szolgáltatja. Beleértve a folyamatosan hozzáadott óránként mintegy 3000 köbméter kinti friss levegő felmelegítését.
A dolog bonyolultsága egyben azt is jelenti, hogy sokféle lehetőség adódik a befolyásolásra. Anélkül. hogy belemennénk a szakmai részletekbe, egy kézenfekvő példát említenék. Ahol gazdálkodnak a hővel, és nincs pénz épületre (de sok helyen még épületen belül is!), az üzemen kívüli időszakban (buborékos) műanyag fóliát terítenek a víz tetejére.
Tehát van számos műszaki lehetőség a szomszédoknak átadadandó vizek kigazdálkodására, csak akarat (és némi tudás) kell hozzá. A szállóval való előzetes egyezkedés pedig előre vetítette annak lehetőségét, hogy a műszaki megvalósításba is beszáll. Ez jelenheti a kontingens bővítését, a szükséges strandi berendezések előteremtését, az átadás hulladékhőben való befogadását, stb.
Azt viszont senki nem várhatja el, hogy az ígérvénye teljesülésére meghatározatlan ideig várjunk. Vevő az, aki fizet. Tehát, ha korábban lehet mással pénzügyi szerződést kötni, akkor azt kell tenni. A később jövőt azzal szolgáljuk ki, ami akkor adott. A számtalan műszaki lehetőségben ez is benne van.
ad 1. részletkérdések Korábban elhangzottak olyan egyezkedések, hogy a szomszéd gyógyfürdő szálló úgy fizessen a melegvízért, hogy kötelezően építsen be az áraiba strandi belépő díjat.
Ezt én nem tartom célszerűnek a következő szempontok miatt:
a) A tervezett gyógyszálló vendégköre számára nem biztos, hogy vonzó a strandunk színvonala. Tehát nem feltétlenül jelent marketing előnyt az "ingyen" strandolási lehetőség felmutatása. Ellenben egy jó vízdíj kialkudása esetén felajánlhatjuk, mint opcionális lehetőséget. Hiszen a 400 ágyas szállóból várható vendégkör nem terheli meg különösebben a strand üzemköltségét. Ugyanakkor egy 1000 Ft-os jegypótlék 100 %-os telítettségnél is csak napi 400.000 Ft bevételt jelentene. Miközben a strand rentabilitási bevétele 2009-ben 300.000 Ft/nap fölött volt 365 napra számolva (forrás: Zoltai Bence) (1000 Ft-os belépővel számolva az év minden napján legalább 300 vendég! Szezonon kívül a napi látogatottság messze elmarad ettől, és a bérletek, kedvezmények miatt az átlagos belépődíj messze elmarad az 1000 Ft-tól.)
b) A fűtésre, fürdőüzemeltetésre a szálló akkor is elhasználja a vizünket, ha nincs vendége. Tehát nem célszerű a mi bevételünket függővé tenni más üzleti képességeitől. Viszont olyan szerződést kell kötni, hogy a vízdíj nagyobb része akkor is járjon, ha nem veszi igénybe, hiszen az elvi lekötöttség miatt másnak nem tudjuk eladni. Az államnak is a vízkészlet járulékot a kontingens 80%-ra mindenképp ki kell fizetni.
c) A jegyár-betét mennyiségének ellenőrzése kritikus lehet. Hiszen ki kellene a szállónak adnia számunkra, objektíve ellenőrizhető módon a vendégei számát, ami akár üzleti titok is lehet., technikájában körülményes. Különösen nehézkessé válna az elszámolás, amikor a rész-szolgáltatásokat a vendég különállóan fizeti meg.
Tehát az én javaslatom több év óta az, hogy órával mért mennyiség alapján fizessen vízdíjat a szomszéd. Ennek a javaslatnak a továbbításáról nem lettem tájájékoztatva, viszont olykor-olykor visszatér felelős vezetők részéről a jegyár-betétes verzió. Előrevetítve, hogy a döntő tárgyalás ebben a felfogásban fog elhangzani, amin változtani már szinte lehetetlen lesz. Kérem a kedves olvasót, írja meg ezzel kapcsolatos véleményét
forum.leanyfalu@gmail.com .
