Archívum

A strand amortizációja

Loszmann képviselő úr írta - szabadon fogalmazva, ha jól értettem -, hogy tavaly a 17 MFt-nyi amortizáció elnyelte a 7 MFt-os nyereséget. Tapasztaltam, hogy sokan nem értik. Vannak, akik nem akarják az amortizációt a súlyának megfelelő módon kezelni. Megpróbálom közérthetően leírni, miről van szó.

Pénzügyi eredet
Szinna Gábor polgármestersége alatt (2002-2006) lett minden medence (a gyerek- kivételével) vízforgatóval ellátva. A pangó, ezért fertőződésre hajlamos víz-területek ellen a medencékbe sok-sok felkavaró áramlást biztosító fúvókát kellett telepíteni, körbe-körbe túlfolyóvályút kialakítani, majd az egészet fagy- és saválló díszburkolattal letakarni. A vízforgató-szűrő berendezés gépészetén túlmenően. Ez bizony a 4 év alatt többszáz milliós beruházás volt. De állami támogatás nélkül kigazdálkodták, hitelt szereztek hozzá. Mivel a törvényességi határidőn túl történt, ha nem akarták bezáratni a strandot, lóhalálában meg kellett oldani (amit a FA-LAK 1993-tól saját tőkéből megelőlegezve akart apránként megcsinálni, de a rabló Castrum Kft és üzemvezetője - akkor ő volt a bizalmi ember - kedvéért elzavartuk őket, majd mintegy 5 MFt szemétbe dobott értékért fizettünk 40 MFt kártérítést 2007-ben).

Az amotizáció a természetben
Ez a beruházás nem örök életű. A beépített elemek különböző idő múltán elhasználódnak, felújítandók, cserélendők. A gépek csapágyai a megállás nélküli üzemben 1-2 év után cserélendők. A lelketlen bánásmód miatt a csempézést, a fugázatot évente javíttatni kell. Az automatákat (bár a szükségesnél jóval kevesebbet építettek be) erkölcsi avulásuk miatt kell 3-5 évenként cserélni. Épületet, medencét 20 évente gyakorlatilag ki kell cserélni.

Különböző nézőpontból
Ennek a folyamatos rekonstrukciónak alapja az amortizációs fogalomkör. Természetben a tervszerű megelőző karbantartás kezelné (ha lenne ilyen). Az időben bonyolultan szerveződő gazdasági eseményeket dokumentálja a pénzügyi vonal. A leltári bevételezéskor rögzítendő amortizációs idővel kezdődően, és a selejtezéssel bezáródóan. Az ÁFA visszaigénylési bonyodalmakat rendezi a számviteli törvényben rögzített kettős könyvelés ide vonatkozó része.

A hosszútávú működőképesség alapja
Tehát az amortizáció - a berendezések avulása - részben évről-évre jelentkező költségtényező, de jelentősebb részében a jövőben biztosan bekövetkező nagyobb kiadás. Rendezett pénzügyi körülmények között a jövő biztosítása érdekében az év végi amotizációs maradványt - ami rendes vállalkozásban nem véletlenszerű, hanem az előbb látottakból forintra megtervezett - felújítási alapba könyvelik át. Ahol a pénz megvárja az egyes nagyobb javítási feladatokat. Értelmes felügyelet mellett és a tulajdonos engedélyével az ügyvezető évközben a likviditása (fizetőképessége) támogatásához felhasználhatja a felújítási alapot, de év végére szigorúan vissza kell töltenie. Ha az ügyvezető nem töltögeti folyamatosan ezt az alapot, akkor a felújításokhoz mindig a tulajdonosnak kell a zsebébe nyúlnia. Van, aki be is tervezte magának a kényelmes állapotot - idézet az önkormányzat 2002-től gazdasági bizottsági tagjától, későbbi fürdő-igazgatójától a "Tanulmány Leányfalu Nagyközség tulajdonában álló Termálfürdő üzleti tervének elkészítéséhez" (2007. augusztus) 19. oldalán: 2008-tól évi 12,5 MFt tőketörlesztést tervezünk. Ennek forrása részben az elvégzett beruházásokra eső amortizáció (tehát az a költség, mely tényleges pénzkifizetéssel már nem jár, azaz másra fordítható pénzösszeg), és a Kft nyeresége. Idézet vége. Ez eddig elmondottakból következik, ha az amortizációs összegeket másra költjük, soha nem kerülünk ki az adósságcsapdából. Ha a hitelkeret kimerült, egyetlen megoldás marad, eladni a strandot. Bagóért.

Közvetlen önkormányzati tulajdonú eszközök
Leányfalun pénzügyileg kettős helyzet alakult ki. A strand és a Leányfalu Termálfürdő Kft a falu tulajdona. De a Kft tulajdonába a strandi eszközöknek csak egy kisebb része, többnyire az új beruházások értéke lett betéve. Tehát a bevezetőben említett 17 MFt könyvelt amortizáció csak a Kft tulajdonrészét, azaz a teljes strandi érték kisebb részének felújítását fedezné. Ha meglenne! Olyanoknak nincs fedezet képezve, tervezve, mint a kút, kútkarbantartás, a főépület, a faházak. (Megjegyezném, a faházak mára tönkrementek. Az amortizációs fogalomnak megfelelően. A számviteli törvény szerinti gazdálkodás mellett most a felújítási alapban annyi pénznek kellene lenni erre a feladatra, amiből újra fel lehetne építeni őket. Más célú felhasználáshoz a tulajdonos külön stratégiai engedélye kellene.)

A bérleti díjnak kell lennie a fedezetnek
A Kft azokat az eszközöket, melyek nincsenek a tulajdonában, a pénzügyi szempontból független tulajdonostól bérli. Ezeknek az eszközöknek a folyamatos bérbeadhatóságát a tulajdonosnak kell biztosítania. Tehát a bérleti díjnak fedeznie kell az eszközök amortizációját is, a bérbeadó tisztes jövedelme mellett. Mert az amortizáció nem jövedelem, hanem olyan költségtényező, amit előbb-utóbb el kell költeni a bébeadott eszközök felújítására. Tény, hogy az államigazgatási szabályok nem kezelik az amortizáció intézményét. De mindegy, milyen néven, strandi felújítási alapot tervszerűen kellene képezni, töltögetni, felhasználni. Ehelyett nálunk az új igazgató a bérleti díjat mindenféle fondorlattal csonkítja, különböző költségekkel terheli a falu költségvetését. Összességében - biztosra veszem -, negatív szaldóval.

Az amortizáció helye a gazdálkodásban
A nagy eszköz-értékkel rendelkező vállalkozások - a strand tipikusan ilyen, mivel eszközállománya többszöröse az éves bevételének - fő gazdálkodási stratégiájának az amortizációs költségek megszerzése kell, hogy legyen. A folyamatos üzemeltetési költségek kitermelése mellett. Különben elhasználódik a vállalkozás, és gazdag nagybácsi nélkül nincs tovább! Ha tehát a Képviselő Testület meg akarja tartani a falu számára a strandot, akkor kemény, tervszerű gazdálkodásra kell fognia a vezetőségét. Nem pedig - ahogyan Képviselőasszony fogalmazott - "közösen megpróbáljuk életben tartani". Vagy, hogy "az önkormányzat nem üzlet"! Tessékszíveslenni észrevenni! A próbálgatással óriási kapcsolódó értékek is veszendőbe mehetnek! A korábban kiizzadt beruházás hiteleit fizetheti a falu, bevétel nélkül! Minden egyes adófizető adójából! Akár használja a strandot, akár nem! Sok magyar privát strand nemcsak az amortizációját kell, hogy megtermelje, hanem a befektetést is vissza kell adnia. Mégis van jól prosperáló privát strand (például Pusztaszentlászlón  ahol az önkormányzat szintén erőlködött, igazgatónk segédletével). Nekünk a nagybefektetés ingyen volt. Mégsem hozott a 20 év alatt a falunak semmit! Pedig jó helyen vagyunk. Pedig 2000 üdülőtulajdonosunk családja használhatná 52 hétvégén (szűken számolva ez 2×52×2000×1000=208 MFt, ha jól érezné magát Leányfalun! Lenne miből utat építeni, ha a sógor-koma-uram-bátyám bizalom helyett az értelem és elhivatottság volna a vezérlő elv.
Dr. Tóth Béla 2011.06.06.

Utóirat: bár a 2011.03.30-i Testületi ülésen (jegyzőkönyvéhez klikk ide) még nem hangzottak el a strandról 2010. évi gazdasági adatok, de néhány bejegyzés alapján lehet következtetni, miért fogy el az amortizáció. (Ha az előző link, az önkormányzat hivatalos helyén nem működik, akkor a jegyzőkönyv másolatát itt letöltheti)
  • Az őrző-védő vállalkozás lecserélésének módja jogilag nem, de erkölcsileg megkérdőjelezhető (ugyanez volt a főmérnök lecserélési taktikája, tehát nem véletlen, hanem bevett szokásról van szó). A taktika lényege: hozok egy "szakértőt", mérje fel számomra a helyzetet, majd ha hibát talált, megkapja  a megbízást. Noná, hogy talál hibát! (Hogy az kié, az egy másik történet.) Miért nem működött itt a legjobb ajánlat keresésének követelménye?
  • Egy bejegyzés arról tájékoztat, hogy az igazgató úr aláírta a tanulmányi szerződést. Az itt olvasható kötelezettségek: 80.000 Ft + 140.000 Ft/szemeszter költség a Leányfalu Termálfürdő Kft-é. De a Kft a falué! A nyeresége is a falué, ha nem költik el! És az igazgató úr kötelezettsége? A tanulmányi (és más) szerződésnek két oldala kellene, hogy legyen! Csak nem arra köteleztük az igazgató urat, hogy az eredeti munkaszerződésén túlmenően is dolgozzon tovább nálunk? Különben végkielégítést kell fizetnünk!? 
  • A KÓPÉ-val folytatott tárgyalás (jegyzőkönyvi) kijelentéseiben alapvető tévedések vannak. Illő lenne a megnevezetteket is meghallgatni. Az alternatív sátor-fűtő berendezés beruházását nem a KÓPÉ fizette. Ennek a beruházásnak köszönhetően a KÓPÉ kevesebb, mint féláron kapta a fűtést. Aki beruházót a KÓPÉ hozott, háromszor több pénzből (igaz állami támogatásból tervezve), oldotta volna meg, kétszer annyi termálvíz felhasználással, és a fürdőnek bevétel helyett további elkötelezettsége keletkezett volna a KÓPÉ felé. A KÓPÉ leányfalui bevételcsökkenését a szentendrei tevékenységük okozza! Nyilvánvaló, hogy a korábbi szentendrei vendégek, inkább Szentendrére járnak. De ez legyen a KÓPÉ üzleti tervezési problémája. Hála a mi "jó" szerződéseinknek, a lejáratáig nem tudunk szabadulni tőlük, akkor sem, ha nem fizetnek.
  • A Termálfürdő Kft bérleti szerződés módosítására tett előterjesztés csúsztatása, hogy 8 MFt termálkút üzemeltetési költséget mutat be, mintha az nem a strand működése érdekében merülne fel.. És a 3 MFt bérleti díjat akarja ezzel megterhelni. Szerencsére Loszmann képviselő úr nem akarja engedni, hogy netán még a falu fizessen a Kft-nek. Kísértetiesen hasonlítanak a sorok a 10 évvel ezelőtti Kisérdy féle Castrumos beetető kimutatásokhoz (Ide klikk, majd 2000.05.18., különösen az eredeti dokumentumokban). Érdemes tételenként elolvasni, hogy azokat vajon miért a leányfalui adófizetők pénzén kellene megtéríteni! A szerződés 2. pontjának utolsó bekezdése alapján, utólagos elszámolással (!) a fürdő lenyelheti a teljes bérleti díjat! Jó volna tudni, ki volt ennek a szerződés módosításnak a műszaki és jogi szakértője!?
  • A "GAZDASÁGI PROGRAM 2010-2014" című rész a fürdő likviditási gondjaitól kezdve az 50 m-es medence üzembentartásáig számos terhet vállal át a fürdőtől a falu nyakába. Az igazgatónak legfeljebb "megvizsgálási" kötelezettséget írva elő.
(az utóirat: Dr. Tóth Béla 2011.06.08.)

Nagypolitika Leányfalun folytatás

Leányfalu lakossága ugyanúgy megosztott, mint az országé. Aki nyitott szemmel jár, érzékeli a politikai acsarkodást, miközben a személyek között baráti kapcsolatok élnek. Csaknem, mint a szerbek és a horvátok! Miközben az előző választási ciklusban egy FIDESZ-esnek tartott képviselői stáb az MSZP-s kormánygépezeten keresztül soha nem hitt támogatásokat kapott.

Tehát az események elsősorban a személyeken múlnak.
A társadalmi tudatunk azonban eszméket követne, és keres. Csak sokakban nem világosodik meg, hogy az MSZP "politikai osztály"-ának összehasonlíthatatlanabbul kevesebb köze van a szocialista eszmékhez, mint a FIDESZ politikájának.

A másik oldalon - emlékezzünk rá -, alig egy hónappal a FIDESZ elsöprő győzelme előtt a mi FIDESZ-esnek vélt vezetőink hozzájárultak az önkormányzati üzemeltetésű strandparkoló magánszektorú díjbeszedéséhez. Miközben a kormánybalépés első mozzanata az volt, hogy a busás hasznot hozó bevétel az önkormányzatoknál, a parkolók fenntartására fordítódjon, nem pedig valakik gazdagodására. Namármost. Én nem gondolom, hogy a FIDESZ ezt a rendkívül észszerű gondolatot a mellényzsebből rántotta elő. (Nem azért, mert nem lett volna képes rá, hanem azért, mert ezernyi azonnali tennivalója volt. Bár ennél nagyobb fajlagos extraprofit csak a magyarországi bankokban keletkezik.) Ha pedig már régebben érlelődött ez a gondolat a fideszesekben, akkor a "fideszes" Leányfalun miért nem érvényesült ez a kiváló szabályozás a döntésben? Legalább utólag?

A dolog tisztánlátása érdekében még néhány dolog a strandi parkolóról. Az automatát mintegy 800 eFt-ért üzemeltük be. Az ellenőrzésért fizettünk 50 eFt/hó, azaz 600 eFt/év díjat, noha belső szervezéssel ez is mellőzhető lett volna. Felmerült még néhány százezer forint javítási költség, amíg nem kameráztuk be az automata környezetét, és nem hoztuk nyilvánosságra a gyerekek csínytevéseit. Ameddig követhettem, több, mint 2,5 MFt/év bevétel keletkezett. És amikor már extra-termőre fordult, szemétbe dobtuk. (Úgy, mint a magyar bányászatot. Csak nem gondoljuk, hogy ennek a lépésnek nincs szerepe a mai energiaárakban, munkanélküliségben? És még nincs vége. Még tovább akarnak sarcolni bennünket túllihegett CO2 kibocsátás visszafogással. Aki odafigyel a nagypolitikára, látja, a politikai osztály már a törvénytelenségig lovagolja ezt a luftballont. Nemcsak Magyarországon.)

De a strandi parkolóról beszélünk. Nézzük a gazdaság másik oldalát. Nem tudom, mennyi bevétele származott a strandnak a parkoló üzemeltetés bérbeadásából. Gondolom, képviselőink majd beszámolnak róla, tengernyi más szám között. De azt saját fülemmel hallottam, ahogyan nagyon sok törzsvendégünk felháborodott, hogy a délelőtti úszásaihoz a korábbi egy-kétszáz forintos parkolódíja 700 forintra ugrott. Azt pedig nap mint nap látom, hogy a szentendrei uszoda előtt a kezdeti üresség átment autó-zsúfoltságba. Az igazi bevételcsökkenés majd csak most várható, mert az éves bérleteket most nem fogják megvenni. Nem arról beszélek, hogy írígykedjünk a vitathatalan szolgáltatási különbségek hatásai miatt. Hanem arról, hogy amíg törékeny egy üzlet jövedelmezősége, addig legalább a biztosan hátrányos lépéseket mellőzzük. Mégha az kevésbé kényelmes is a vezetőségnek. (A gebinbe kiadott üzemeltetéssel kevesebb a személyi probléma, a szakmai felelősség. Hogy a nyereség más zsebében landol? Kinek fáj? Tényleg! Miért nem fáj a tulajdonosnak, azaz a falunknak? Egy magyarázat lehet: mert nem tud róla.)




Rózsa Helga életrajza

1998-ban született Leányfalura. Viszonylag korán Aggtelekre költözött, de állandó lakcíme továbbra is Leányfalu. Iskolába Kazincbarcikára jár. Először a műkorcsolyázással ismerkedett a barcikai műlyégpályán, alig több, mint egy éve beugrott egy versenyre, és azóta gyorskorcsolyázik. Mellette zenét tanul és néptáncol. Szüleivel barlangot jár. Nem akarja, hogy nagyszülei a leányfalui házat elcseréljék.

Anyja, dr. Tóth Judit anaszteziológus a barcikai kórházban. Szabadidejében oktató egy nemzetközi katasztrófa-orvosi tanfolyamon, illetve katasztrófa helyzetekben orvosi segítséget nyújt. A ő állandó lakcíme is leányfalui.

Apja, Rózsa Sándor az Aggteleki Nemzeti Park egyik természetvédelmi vezetője. A Park honlapjának szerkesztője.




Indián mesék

(forrás: Leányfalui Hírek februári száma)

Hol volt, hol nem volt, de az biztos, hogy azon is túl.
Volt egyszer egy vigvam az igazhitű indiánok országában.
Igaz!
Igazhitű indiánok laktak benne.
Jó volt ott élni, mert dús volt a fű, jó volt ott lakni, mert mindig tiszta volt az ég.
Az igazhitű indiánok boldogok voltak.
Majd egyszer eljött a hólelkű hideg tél, nagy "zimával", hóorkánnal, hólavinával, hófagyhalállal.
Lett ám nagy hóversengés a hóhalállal a hóéletért.
És mégis, ebben a rettenetes hóvilágban, gyúlt egy mécsfény, egy indián ember szívében.
Hiszen mindig tudták, hogy ennek az indiánnak nagy szíve van.
És láss csodát, mindenki köréje gyűlt, hogy szívének melegénél melegedjenek az igazhitű indiánok, no meg azok is, akikről kiderült, hogy mégsem igaz hitűek.
Indián utóirat.
Akkortájt még nem tudták az indiánok, csak érezték szívük rejtekén a titkot, hogy az igaz hit minden ember belsejéből árad minden ember tágranyílt szemű térden álló embertársai felé.

UFF! Én beszéltem Pepe