2012. április 24., kedd

A félremagyarázásról


Most folyik a facebook Leányfalusi Kaszinójában egy vita. Abból indult ki, hogy az OTP Romániában 14,5, itthon 32,5 % THM-mel ad hitelt. Forrás: homar.blog.hu - A románokat nem szipolyozza ki az OTP. Mi lehet ennek az oka? (Hogy itt se maradjon nyitott a kérdés, röviden, Magyarországon sok területen nem működik a piactörvény, és a jog és államrendszerünk nem kezeli, kezelte az utóbbi 22 évben a tisztességtelen haszonszerzés fogalmát.)

Szóba került a devizahitelesek kormányzati kimentése, aminek egyszerűsített, közérthető magyarázatát írtam itt (http://mittelwelt.blogspot.com/2012/03/honnan-jon-bankar-fobia.html klikk ide ! Aki nem járatos a gazdaságpolitikában, annak el kell olvasnia, hogy félreértés nélkül értse az alábbiakat.) A vita egyik résztvevője azt állította, hogy ebben a bejegyzésben őt hülyének, vagy rosszindulatúnak neveztem. Azt nem áll módomban megítélni, hogy személy szerint rá vonatkoztattam-e eme jelzőket, mivel a tárgyban kifejtett véleményét nem ismertem. Eddig viszont nem feltételeztem, hogy a jelzett csoportba tartozik.

Rosszindulatúaknak tartom az olyanokat, akik azt híresztelik, hogy a FIDESZ azoknak akart segített a nevezett kormányzati beavatkozással, akiknek volt megtakarított pénzük, hogy kiválthassák devizahitelüket. Azaz csak a gazdagoknak. Akik tájékozottak a gazdaságpolitikában, azok részéről már az első hírek hallatán is csak rosszindulatú félremagyarázás volt ez. A közember részéről ezen álhír terjesztése mindössze butaság. Ma viszont, amikor már az eredményről számszaki adatok vannak, mindenképp rosszindulat, vagy hülyeség kitartani a rémhírek mellett. Lehet, hogy illetlen a jelző, de a tényekkel szembe menő csúsztatásokat terjeszteni bicskanyitogató gonoszság. Az „átkos”-ban a rémhírterjesztőt büntették. Most orba-szájba lájkolják a faceebook-on.

Elnézést kérek, hogy nem akadémiai hivatkozásokat fogok használni az alábbi bizonyítások során. De csak annyi időt szakítok ennek az írásnak az elkészítésére, amíg az első bizonyítékokra rátalálok a Google listákon.

Elöljáróban el kell még mondanom, hogy nem vagyok a FIDESZ tagja. Viszont nem ismerek másik politikust Orbán Viktoron kívül, akinek volna átfogó társadalmi eszményképe, és nem mindössze az előző év 10%-os félrecsavarásával akarna változtatni azon ami nem jó.  Mintegy fél évszázadon át. Megfogalmazott eszmerendszerében kevés olyan elem van, amivel (beállítottságomból eredően) nem értek egyet. Azonban természetesnek kell venni, hogy a jobbkezei és a kormánya nem azonosak vele. Az államgépezet nagyobb része pedig magában hordja az előző 8, 20, 30 év beidegződéseit (közvetett átmentésben távolabbra is mehetünk). Tehát csak akkor lenne észszerű vele vitatkozni, ha az indítékok bizonyíthatóan népellenesek. Neki is kell adni időt a törekvései beteljesüléséhez. Az óriási hátrányos helyzetünkből eredően legalább nyolc évet. Azoknak pedig, akiknek ezidáig a kezében volt a kötelesség elkerülni ezt a helyzetet, azoknak nem tudom, hogy van a face-ükön bőr az intézkedések jövőbeli eredményéről alkotott feltételezések mentén vádaskodni. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan tervezték, akkor vethetnénk a szemükre,  ha nyolc év múltán megduplázódott az adósságunk (holott már most csökkent), ha megduplázódik a lesilányodott értékű felsőfokú végzettségű munkanélküliek száma (ami „oktatáspolitika” csak máig rejtette el az adófizetők pénzén eltartott, tanított munkanélküli fiatalokat).

Rátérve az irományom indítékára. Legyen itt az első bizonyíték ez a FIDESZ-es nyilatkozat (klikk ide!) Aki 1,3 millió család megsegítését tekinti indítéknak, arról lehet azt mondani, hogy csak a gazdagokon akar segíteni? De jó is lenne, ha ennyi család lenne gazdag! Van, aki elhiszi, hogy 1,3 millió családnál feltételeztek annyi tartalék pénzt, amivel ki tudja váltani a devizahitelét?

Mégis sok újságíró határozottan úgy fogalmazott, hogy az egyszerű olvasó azt érthette belőle, hogy csak annak segítség, akinek készpénze van. Más kérdés, hogy csúsztatva vagy konkrétan. Az előbbi a rosszindulatú, az utóbbi a hülye. (Itt hülye az a buta, aki arról is beszél, amiben buta. Az értelmes tájékozatlan az kérdez.)  További félreértések elkerülése érdekében leírom konkrétan. A devizahitelesek megtámogatásának alapgondolata az az egyetlen észszerű mozzanat volt, hogy az adós felvesz forinthitelt, és abból egy összegben kifizeti a devizatartozását. Ezt az eljárást önmaguktól a bankok még egy-egy személynél sem engedték meg, nemhogy tömegesen.

Az igaz, hogy ez a tranzakció csak magasabb hitelek esetében érte meg az adósnak, mert az eljárás költségei felemészthették az előnyt. De azon már végképp kiborult volna az Európai globalizációs oldal, ha a kormány ennek az eljárásnak a költségeit a megtévesztésre hivatkozva a bankokra terhelte volna vissza. A többi adófizető érdeke védelmének kötelezettsége mentén egyébként sem vállalhatott a kormány terheket mindenki kármentesítéséhez, aki kellő körültekintés nélkül hagyta magát csőbehúzni. Mindössze azt vállalhatta , vállalta fel, hogy az ellehetetlenüléstől ment meg családokat. Márpedig ellehetetlenülés általában csak a nagyobb kölcsönök révén következik be. Abban pedig a „demokrácia” jegyében manapság ugyancsak nem szabad megkülönböztetést tenni, hogy a magas devizahiteles gazdag, vagy rászorult volt.

A kormányzati program eredménye. Egy előítéletektől mentes összefoglalót találhatunk itt. http://hetivalasz.hu/uzlet/nem-volt-verseny-45687/  Természetesen mindenki tudta, hogy a fent jelzett elképzelés nem torzulás mentesen játszódik le. A számszaki eredmények a várakozásnál kedvezőtlenebb képet mutatnak. De az elvárástól való eltérés elsősorban abból adódott, hogy a bankok nem maradtak tétlenül. Az idézett cikkben többek között ez az utalás olvasható:
„A 36 980 darab hitelkiváltó forinthitel azonban nem azt mutatja, hogy éles konkurenciaharc bontakozott volna ki ezen a téren a bankok között. Sőt, épp ellenkezőleg: a bankok egymással összhangban látványosan megemelték a hiteleik kamatait, egyre kedvezőtlenebb konstrukciókat vezettek be, mígnem decemberben végleg leállították a hitelkérelmek befogadását. „
Másik félremagyarázásra lehetőséget adó adat az, hogy a mintegy 160 ezer darab devizahitel szerződésállománynak január végéig rendezett részét mintegy 75 %-ban forinthitel igénybevétele nélkül törlesztették. Azonban, ha számításba vesszük a január végén fennálló 19 ezer darab forinthitel ígérvényt, akkor a végeredményben több, mint egyharmadra nő a forinthitellel kiváltók aránya. Ha pedig pénzben nézzük, akkor 45 % felett lesz a forinthitellel megváltott devizahitelek  részaránya. Akik nem vettek igénybe forinthitelt, azoknál sem valószínű, hogy a drága kölcsön mellett ültek volna a pénzükön. Kisebbik részüknek más helyről többet jövedelmezett a befektetésük. Nagyobb részük valószínűleg bizalmát veszítette a magyar bankokban, és nem kívánt náluk tovább forintban sem adósnak lenni. További, nem regisztrált lehetőségek voltak: külföldi bank, külföldi jövedelmek mellett, vállalati kölcsön (különösen saját vállalkozás esetében), családi-baráti összefogás.  Az utóbb idézett cikk azt is kimutatta, hogy a végtörlesztések között voltak 2-3 milliós hitelek is.

Jó volna az erkölcseinknek visszaerősödnie oda, hogy a vádaskodónak kellene bizonyítania állítását, amikor azt közzéteszi.

Tóth Béla 2012.04.24. Kezdőoldalhoz klikk ide.