2011. október 6., csütörtök

Szavak, és ami mögöttük van

(Vigyázat, kicsit hosszú lesz! De ha ilyen hosszadalmasak lennének a médiamegnyilvánulások, soha nem olvasná senki. Viszont érdemes beleolvasni, mert a magyarázkodás apropóján sok új információt írok bele. A könnyebb olvashatóság érdekében az egyes kifejtéseket linkek mögé szerkesztettem, tehát csak akit érdekel, az olvassa az alrészleteket. Az egyes munkarészeket a közzététel dátumával különítem el, hogy a kedves visszatérő olvasóimnak ne legyen nehéz az új írás elkülönítése.)

A megkifogásolt 2011.08.29-i bejegyzés indítéka az a felháborodás, amit egy képviselő szájából közölt a Leányfalui Hírek (alkalmi) riportere.(Megjegyzés: a jelenlegi testület jogilag nem azonos a faluház beruházást megszavazó testülettel, de a jelenlegi személyek mindegyike tagja volt annak. Alapos okkal feltételezhetően éppen a sikeres, látványos beruházásoknak köszönhetően.) A felháborodás alapja, hogy 500 milliós költségvetésben 100 milliós nem halaszthatalan célra az előirányzat dupláját költeni - finoman fogalmazva - , vigyázatlanságra vall. Még akkor is, ha ennek csak az önrészéről van szó. De valahol arról is tájékoztatott bennünket Loszmann úr, hogy a kerettúllépés miatt a szokásos önrész felett is fizetnünk kellett. Ilyen tényeket utólag megtudni, azt hiszem, mellbevágó.

Tény, hogy leányfalui hagyomány: a képviselők nem felelősek semmiért, legfeljebb politikailag. Ezért is ajánlják fel tiszteletdíjukat a költségvetésnek. 1998-ban, mikor képviselő voltam, próbáltam hadakozni ez ellen a szemlélet ellen. Most végre látványosan emelkedett törvényerőre a képviselői felelősség, amire az alapcikkben később utaltam is. Itt megint fontos a látványos szó. Ugyanis a képvselők felelőssége az önkormányzati törvényben eredendően meg volt fogalmazva, csak nem a felelősség szót használva, hanem valahogy így: "a képviselőnek ami joga, az kötelessége is ...".

De!!! Önmagában a Faluház beruházásnak örülnünk is kell. Azért, mert lehet, hogy hosszú távon ez volt az egyetlen történelmi esélyünk, hogy felújítsuk. Másrészt most volt elegendően bátor testületünk hozzá. Igaz, a következő ciklusok nyakába téve a terhet. Tiszteletet érdemlő az ugyanazon személyektől, hogy felvállalták az általuk jól ismert terhet a következő ciklusban. De bízhattak a Sorg-villa eladásában, ami legrosszab kondíciók mellett is fedezi a művház bekerülését. Ennek az éremnek viszont az a harmadik oldala, hogy kényszerítettek a rosszabb kondíciók felé. A pesszimista hozzáállást pedig leginkább az alapozza meg, hogy a strandról várható segítséget évi 10-30 millós mértékben hagyja kicsúszni a kezéből a testület.

A fenti szakasz közzétéve 2011.10.07.

A megkifogásolt 2011.08.29-i bejegyzés összes további része a közbeszerzési törvény közérthetővé tételéről szól. Az írásmunkák szabályai szerint egy-egy bekezdés mindig egy szűkebb fogalmi körben mozog, és az első mondat utal erre a fogalomra.

Itt akkor kihagsúlyozom, eszembe sem jutott korrupcióval vádolni a képviselőket. Elsősorban azért, mert még pletyka szinten sem találkoztam közvetlen utalással. Másodsorban azért, mert bizonyíték csatolása nélkül nem vádaskodom. Ami hibát a képviselők számlájára írok itt, az a közbeszerzési törvény szellemének sérelme, a költségvetésünk tervszerűségének felborításával súlyosbítva. (De előfordulhat, hogy csak a kívülálló számára kockázatos a 100 millóra tervezett beruházást 192 millióval befejezni. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy a kívülállók félelme megalapozatlan lenne.)

Azért van szükség a törvény magyarra fordítására, mert az államigazgatási szféra állandóan panaszkodik rá, mennyire megkeseríti az életét. Hosszadalmassá teszi eljárásait. Ilymódon az "ad-hopp" stílus helyett hónapokkal előbbre kell gondolkodni. (Figyelem! Ezt a mondatot rosszmájúan túlzónak lehet nevezni, de az ad-hock jelző emlegetésének van leányfalui múltja a nagy nyilvánosság előtt. Azonban nem lehet minden apróságot ideidézni. Tessék kérdezni az öreg leányfalusiakat. Lehet, van aki úgy magyarázza, hogy a mondat írója vissza akarja hozni a tervszerű társadalomirányítást!) Azt viszont megemlítem, hogy amikor az 1998-2002-es képviselő testületben néhányan követeltük, hogy csináljunk rendeletet arról, hogy az önkormányzati vagyon értékesítésekor tartsuk be a közbeszerzési törvény szellemét, akkor a mértékadó személy(ek) gúnyosan félretolák a javaslatot azzal, hogy az értékesítés nem beszerzés.

A közember még azt sem látja tisztán, hol kapcsolódik a közbeszerzési törvény a korrupcióval. A legtöbben csak annyit tudnak a korrupcióról, hogy a világban Magyarország ezen a listán előkelő helyet foglal el. 2005-ig én is csak rendkívül szűk szeletét láttam ennek, mint bányászati vizsgáló állomás vezető, rendkívül ritka esetben. Kizárólag  lengyel vagy ukrán részről indítva. De az én befolyásolásom emberéleteket veszélyeztetett volna. (Mondhatni: "Gyáva népnek nincs hazája!", vagy "Bátraké a szerencse!") Viszont mint az Országos Műszaki Múzeum műszaki osztályvezetője, majd a két és fél éves strandi főmérnökösködésem alatt a beszerzéseimnek több, mint a felében megmutatkozott a korrumpálási hajlandóság.

Kezdve ott, hogy ugyanazon műszaki feladatra általában akár a duplája mértékű ajánlat is érkezett. Idáig semmi nyomon követhető nincs a dologban. Legfeljebb, ha valaki nagyon gondolkodik, felteszi a kérdést: "Milyen piac, milyen verseny az, ahol ilyen előfordulhat?" A válasz később érkezik, amikor az ügylet végén a szállító megkérdezi: mennyiről írjak számlát? És a többit zsebből adná. Ezért én mindig legalább három ajánlatot beszereztem, és mérlegeltem. Kivéve, ha nem talaláltam elegendő megfelelő vállalkozót. Annak ellenére tettem így, hogy mindig messsze a közbeszerzési törvény összeghatára alatt mozogtam. Ezért nem is tartozott a tevékenység a törvény hatálya alá. Csak a szellemét követtük, főnökeimmel együtt.

Illetve volt egy másik kivétel. A gyerekmedence felújításakor - mint főmérnök (a fő előtag itt nem fizetési kategóriát jelent, hanem az ÁNTSZ előírása szerinti egyszemélyi felelős műszaki vezető megnevezése) - nem láttam indokoltnak a mozaikcsempe felszedését, csak javítását, ezért így kértem be az ajánlatokat. A meghívottak nyilatkozatának a kikérése mellett arról, hogy a javított burkolatért vállalják a garanciát. Főnököm felülbírálta a véleményemet, újrafutottuk az ajánlatkérést, és az nyert, aki már egy korábbi beruházásban leszerepelt. Rengeteg problémát hagyva maga mögött. Később ez a nyertes vállalkozó bejelentette, nem tudja felszedni a mozaikot a fenéklemez sérülésének veszélye nélkül. No comment. Illetve lásd a korabeli szélmalomharcot.

Van még sok fogás a megrendelő megfogására, befolyásolására. Itt csak annyit jegyzek meg, csak azt nem csapják be, aki kellő hozzáértéssel, elhivatottsággal kezeli a jelentkezőket.

A fenti szakasz közzétéve 2011.10.09.

A fentiek kiegészítésére.

A strandi alkalmazásom alatt - említettem -, csaknem minden nagyobb beszerzés, alkalmával legalább három ajánlatot kértem be olyan vállalkozóktól - meghívásos alapokon -, akiket előzetesen a neten ill. más úton lenyomoztam. Csaknem mindegyik ajánlatcsomagban volt olyan ajánlat, ami legalább kétszerese volt a legkisebb ajánlaténak. A veszélyes fák legallyazására, kivágására az a vállalkozó, aki az önkormányzatnak rendszeresen dolgozott, 400 eFt-os ajánlatot tett. Más vállalkozóval végeztettem el 60 eFt-ért. Valószínűleg volt itt szakmaisági különbség, de a mennyiségi nem volt számottevő. Nekünk viszont a summa volt a fontos. Egykor a Casrtrum Kft leányfalui főmérnöke 35 eFt/db-ot akart felszámolni a falunak a 2500 Ft-os csaptelepekért. Elnézést kérek a képviselőktől, hogy megint felemlegetem, de megszavazták, hogy a milliárdos értékű Sorg-villát 320 millóért odaadják. Megszavazták, mert hitték, hogy aki előterjesztette, érvelt az odaadás mellett, jóhiszeműen illetve hozzáértéssel tette. (Kérem, ne magyarázza bele senki ebbe a mondatba, hogy azt jelentené, a hangadók rosszhiszeműek voltak!)

Tehát nem kell korruptnak neveznem sem a képviselő testületet, sem a polgármestereket, sem a fürdőigazgatót ahhoz, hogy tapasztalati alapokon féltsem a falu gazdaságát. Nem is teszem, mert ha volna bizonyítékom rá, állampolgári kötelességem volna följelentést tenni.

Azt a jelenséget a fentiek láttán viszont bizonyítékként kezelem, hogy az önkormányzati kezelésű fürdők mindegyike ráfizetés miatt síránkozik, miközben új beruházású privát fürdők szépen megélnek. Érdekes módon a fördőszövetség sem erőlködik állami kezelésbe tétetni a fürdőket. Mondhatná, hogy a turisztikai bevételek jelentős része kormányzati bevételeken keresztül csapódik le. Itt sem kell közvetlen korrupciós összefonódást feltételezni. Egyszerűen az önkormányzati felügyeletek szakmaiatlansága megteremti annak a néhány hangadónak a zavaros viszonyokat, akik kilobbizzák ezt a felállást. Hasonló a helyzet a kórházakkal, iskolákkal. A kormánynak már volna ereje szakértő felügyeletet rendelni az ingatlanüzemeltetés felé. Hozzá is kezdett ehhez a munkához, csakhát a felhalmozott adósság "demokratikus" lekezelését nem bírja átvenni a büdzsé. Azért tettem a demokratikus szót idézőjelbe, mert a demokrácia égisze alatt adósították el az adófizető "démosz" feje fölött az intézményeket. (Az is igaz, a "démosz" körébe nem tartoztak a rabszolgák.)

Aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogy Magyarországon nem teremtődtek meg a tiszta piaci verseny feltételei. Tehát hiú ábránd az is, hogy a magára hagyott magántulajdoni rendszer tudja optimalizálni a magyar társadalom gazdálkodását. Ebben a vonatkozásban emlegetem fel mindig a liberális politika ellen szóló bizonyítékokat. A mai körülmények között a vállalkozók számára szinte kényszerpálya a korrupció. Legjobb példa erre az olimpia. Amíg nem volt kőkemény felügyelet a teljesítmény fokozó szerek ellen, addig esélye sem volt a becsületes sportolónak dobogóra kerülni. Tehát elburjánzott ezek használata.

Tehát nem elegendő a könyvelés tisztaságát felügyelni. Célszerű észrevenni, hogy a strandigazgatót olyan iskola képezi tovább, amely egyszer már átrázta Leányfalut. Amelyik nem független a visegrádi és szentendrei fürdőlétesítmények üzemeltetésétől, gazdaságosságától. Ezért alaposan érdekelt lehet abban, hogy Leányfalun ne legyen rentábilis a fürdőüzemeltetés. Különösen télen. Miért éppen nekünk kell olyan személyt foglalkoztatni, aki ellen eljárást indítottak foglalkozása körében elkövetett, halált okozó gondatlanságért. Legalább ugyanabban a munkakörben nem kellene. Igen, nem figyelhet minden részletre a lépviselő testület. De azt tehetné, hogy nyereséget eredményező üzleti terv készítését és betartását követelné meg. Már az igazgató pályáztatásakor! És akkor akár Angyal Bandi is lehet az igazgató neve. Akkor nem szükséges a referenciáit szakmailag ellenőrizni. Ahonnan a jelenlegi - a pályázatot eldöntő - referencia származik, az önkormányzat nem volt képes egy medence építését sok év alatt befejezni. Egy magánvállalkozó egy rentábilis fürdőt épített az elképzelt medence köré, egy nevesemvolt településen, Pusztaszentlászlón.

A fenti szakasz közzétéve 2011.10.11.

A pályázatcsinálás egy gyöngyszeme

Az utóbbi években több hasonló pályázatírói ajánlatot kellett elutasíttatnom, ezért tartom fontosnak, hogy a leányfalui pályázatok ellenőrzésére használjuk ki minden elérhető erőforrásunkat, és a nyilvánosságot. A nyilvánosság nem a bizalmunkat élvező képviselőink, hanem a szemfényvesztő szélhámosok elleni védelemhez kell, és a lelepleződés valószínűsége miatt csaknem teljes értékű megoldás.

Energetikai pályázatról lesz szó, de az itteni rendszerezésben józan paraszti logikával is érthető lesz. Szerencsére a jóval szemfényvesztőbben fogalmazott eredetiben is észrevette a csavart a napokban a vezetőség, és nem bízta magát a pályázatbíráló figyelmére. Az utóbbi eredménye azért lett volna kérdéses, mert a vitában a pályázatíró legerősebb érve az volt, hogy évek óta nyeri így a pályázatokat.

1. Megoldandó feladat: a kórházak fűtési energiaveszteségének jelentős hányada abból fakad, hogy egyes meleget igénylő helyiségek érdekében felszabályozott kazán miatt máshol túlfűtés keletkezik, amit nyitott ablakkal eliminálnak.
2. Pályázati célkitűzés: legyen szabályozható a kórtermek fűtése az 1-es pont szerinti túlfűtés elkerülésére
3. Megoldási javaslat: fogják vissza a gázkazán teljesítményét a pazarlás mértékével, és tegyenek jól szabályozható hőszivattyút (fűtő-hűtő klímaberendezést) minden kórterembe, mindegyiket egyetlen központi számítógépről vezérelve.
4. Energetikai racionalizálás: napelemeket a tetőre, ami megtermeli a hőszivattyúkhoz kellő villamos energiát. Ergo, a gázkazán csökkentett fogyasztása fűtési költségmegtakarításban nyilvánil meg.
5. Megtérülést biztosító előírás: utasítást kell kiadni, hogy a szellőztetési igényen kívül az ablakot nyitvatartani tilos.

Akinek nem egyértelmű, amit eddig olvasott, szembetűnőbben alább.
ad 1) Ha valóban fennál a probléma, teljesértékű megoldás az 5. pont szerinti utasítás.
ad 2) Valóban célszerű az egyedi, kórtermenkénti szabályozás,
ad 3) de hőfokszabályzó szelepekkel 20-szor olcsóbb, és mivel az állandóságon kívül semmi különös nincs a szabályozásban, a központi számítógépesítés teljesen fölösleges, tehát belefér a tervezett támogatás önrészébe. (Ha valakinek nem lenne világos, hogy az utóbbi megállapításban mi a jó - hát az, hogy a támogatást valódi érték- netán munkahelyteremtésre lehet igényelni.)
ad 4) ahhoz kell, hogy a 3. pont eszközei eladhatók legyenek.
ad 5) minden energiapocséklás elkerülésének kulcsa ez. INGYEN!

Hol van a pályázatíró haszna? Gyanúsítás nélkül abban, hogy a több száz hőszivattyúból álló rendszer felügyeletét, karbantartását a saját privilégiumának kötötte ki.

A Geo & Real Services leányfalui ingatlanmérnökség szakvéleményéhez klikk ide.


A fenti szakasz közzétéve 2011.10.17.
Folytatás következik!




Kifejtések

Idézet a Leányfalui Hírek augusztusi számából
Riporter: Szerinted hol rontottuk el?
Loszmann János, képviselő, gazdasági bizottság elnöke:
Véleményem szerint a faluház beruházást ilyen áron nem lett volna szabad bevállalnunk. Mikor kiderült, hogy a várt 100 millió helyett 155 millió az ajánlat, érvénytleleníteni kellett volna a pályázatot.Ezt akkor is mondtam.
Riporter: Ha jól tudom, ennél is többe került a beruházás?
Loszmann János: Igen. A végszámla 192 millió, melyből nem egész 90 millió volt az EU-s támogatás.
Vissza a törzsszöveghez


A Geo & Real Services leányfalui ingatlanmérnökség szakvéleménye a fent leírt kórház fűtés korszerűsítési pályázati példához

a) Energetikailag fűtésre nagyon jó megoldás hőszivattyúval környezeti energiát fűtésre alkalmassá konvertálni, és a működtetéséhez szükséges 1/3 - 1/4 villamos energiát napelemmekel előállítani.
b) Önmagában a hőszivattyúval való fűtés (külső levegőből vagy földhőből) gazdaságosságát a gáznak és a villamos áramnak az árviszonya határozza meg. Jelenleg Magyarországon csak a hozzá adott állami támogatás révén keletkezik a hőszivattyús megoldásból jó esetben 2-3 Ft/fűtési kWh nyereség.
b) Tudni kell, hogy a hőszivattyú minőségét jellemző COP szám (a termelt hőenergia és a működtetéséhez szükséges villamos energia hányadosa) a katalógosban a maximális érték. Ahogyan hűl a fő energiaforrás (környezeti levegő télen, földhőkút az üzemidő előreheledtával), úgy egyre kisebb lesz, azaz a hozzáadott villamos energia igény nő. Másik kényelmetlen korlátozó tényező, hogy a kereskedelmi hőszivattyúk legfeljebb 50 Cfok hőmérsékletet tudnak nyújtani. A helyiséget fűtő berendezéseknek ehhez kell alkalmazkodni. A radiátoros megoldás általában nem megfelelő. A padlófűtés vagy a korszerű fal illetve sugárzó mennyezet fűtéseket már éppen az alacsony hőmérsékletű fűtőközeg használhatósága érdekében találták ki. De ezek alkamazása csak új építésű létesítményekben tud elfogadható beruházási ráfordítást eredményezni.
c) A napelemes energatermelés gazdaságosságát az határozza meg, hogyan illeszkedik az energiafogyastás a napsütéshez. Ha a napos órákban termelt fel nem használt energia jól eladható az áramszolgáltatónak, akkor az itt keletkezett bevétel fedezheti a 24 órában vételezett energia árát (megfelelő tervezésssel). Ma még nagyon nehéz erre szerződést kötni, mert az áramszolgáltatónak nagyon kényelmetlen a nem tervezhetó és nem szabályozható energiatermelő (végső soron a napsütés) becsatlakoztatása a hálózatba. Ugyanis a hálózaton szoros egyensúlyban kell lennie a fogyasztásnak a termelésnek. Amikor tehát belép egy véletlenszerű (napelemes) termelő, akkor másik szerződött termelőt vissza kell fogni. A privát szférában ez kemény jogi probléma. Nemzetgazdálkodásban (ávány)vagyon-megtakarításban jelentkezik.
d) Tudomásul kell venni, hogy beruházási költségben a napelemekkel táplált hőszivattyú a legdrágább megoldás. Nagyon hosszú a megtérülési idő, ami azzal vethető össze, hogy addig nem várható újabb állami támogatás.
e) Sok esetben (például melegvízellátáshoz) a napkollektoros megoldás elegendő és olcsóbb. Az eredeti kérdésfelvetésben (kórház esetén) az elérhető állami támogatással tervezett rendszerből kapott energianyereség napkollektoros hálózati melegízellátásban is elérhető, a tervezett beruházás 1/4-éből.
f) A helyiségenkénti hőszivattyú telepítés ott, ahol központi fűtési rendszer van kiépítve, indokolhatatlanul fölösleges luxus. A gyártók disign, licenc és extraprofit bevételét szolgálja, feltehetően üzletkötői díj ellenében.
g) Központosított számítógépes vezérlés ott indokolt, ahol a szabályozási feltételeket gyakran kell változtatni. Egy kórterem esetében annak funkciója - azaz a szabályozási feltétel - nagyon ritkán változik. Tehát a helyi hőfokszabályozó (a radiátoron) a célnak teljesen megfelelő. Más kérdés, hogyan biztosítják az ésszerű működtetését, a beállítás szakszerűségét, az energiafecsérlés lehetőségének kizárását, és a szükséges szellőztetés rendszerbe illesztését.
Vissza a törzsszöveghez